2021 Április

Kávéház – A kis hableány

avagy a lány, aki mindent feladott a semmiért

 – Nem értek semmit… Hogy lehet hogy én mindent eldobtam érte, ő pedig nem engem választ? – morgolódom a kis erkélyen. Egy újabb hülye bál, és a nagy Ő-m ma újból egy másik lánnyal táncol. Szívszorító nézni, így inkább kijöttem a csillagokat nézni és elgondolkodni hogy megérte-e mindez. 

 – Minden rendben? – érinti meg a vállamat egy idegen, mély hangú férfi. Ijedten kapom hátra a fejem és mellkasomra szorítom a kezem. Légzésem felgyorsul az idegen, ám meglehetősen jóképű fiatalember láttán.

 – Igen, minden rendben… – kezdek bele, de megrázom a fejem. – Nem, semmi sincs rendben – hajtom  le a fejem. 

 – Szeretnéd elmesélni? – húz le maga mellé a padra. Aprót bólintok, és elfogadom a felém nyújtott zakóját, rá is terítem a vállamra. Kifújva a bent tartott levegőt a hideg éjszakába, a csillagokat figyelve mesélni kezdek. 

 – Minden egy hónappal ezelőtt kezdődött…. 

Épp a tengerparton sétáltam, mikor egy Bobtail fajtájú kutyus nekem csapódott. Arisztokrata sarj lévén az összes kutyafajtát és egyéb lényegtelen információkat meg kellett tanulnom korábban, aminek most örülhettem, ugyanis így tudtam, hogy nem egy veszedelmes vadállattal nézek szembe.  Csaholva ugrált rám, folyamatosan arcomat és kezemet nyalogatva. Nem értettem, minek örül nekem ennyire, de boldogsága rám is átragadt, így szép ruhámra fittyet hányva guggoltam le hozzá és mosolyogva simogattam. 

 Max! Max! Hol vagy? ütötte meg fülemet hirtelen a kiabálás. A kutyus bilétáját az ujjaim közé véve olvastam le a belevésett nevet. 

 Szóval téged keresnek, pajtás? simítottam végig buksiján, míg ő láthatóan  felismerte a férfi hangját, így odaszaladt. Mosolyogva álltam fel és poroltam le ruhámat, hisz a férfi látótávolságon belülre ért. 

 Elnézést hölgyem, ha a kutyám megijesztette hajolt meg előlem, mire én illendően viszonoztam a köszönést egy pukedlivel. 

 Semmi gond, nagyon aranyos mosolyodtam  el. 

 Esetleg meghívhatom bocsánat képpen egy vacsorára? nyújtotta kezét,  mire elmosolyodva bólintottam és elfogadtam az ajánlatát.

 – Hát így ismerkedtünk meg. Ezután randizni kezdtünk. Most pedig nem tudom hol tartunk… Minden bálon mással táncol, rám se néz, és már napok óta egyáltalán nem beszélünk. Feladtam érte a rangomat, a szabadidőmet, a szép ruháimat, az illemet, őt pedig már nem is érdeklem – panaszkodom, mire a férfi bólint és elgondolkozik.

 – Mit szólna, ha ma csak jól érezné magát? Táncoljon velem! – nyújtja kezét és feláll a padról. 

Meglepetten pillantok rá, de hálásan fogadom el a kezét. Ő felhúz, és derekamra simítva tenyerét kezd velem ringatózni a lassú számra. Távol a kíváncsi tekintetektől, csupán élvezve a boldogságot, melyet egymásnak okozunk  pusztán a létezésünkkel… 

Hát igen… Talán nem mindig a mesebeli herceg végül a befutó nagy Ő…

Dark Rosé

Szóljon hozzá

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük