2020 május

Kávéház

A lány, aki átaludta a saját esküvőjét

(alias Csipkerózsika)

Volt már olyan, hogy átaludtad a délelőttöt? Vagy esetleg lekéstél pár órát, mert hajnalig sorozatot néztél? Én nem foglak megkövezni érte, ha bevallod. Pont én hányjam a szemedre, a lány, aki a szó szoros értelmében a fél életét alvással töltötte? Igen, tudom, szerencsétlen vagyok. De esküszöm, jó okom volt rá. Az egész a születésemmel kezdődött…

Édesanyám és édesapám tipikus álompár volt. Az elnök lányaként előre meg volt írva a sorsom. Hozzá kell mennem egy férfihoz, aki húsz évvel idősebb nálam. Mikor megszülettem, és megtetszettem a ’vőlegényemnek’, vagyis Anglia hercegének, el lett döntve, hogy a felesége leszek, amint elérem a 21 éves kort. Még kisbaba koromban elvitt a családunk három jó barátja, Flóra, Fiona és Fauna. Mindhárman tündérek. Na, nem repkedő kishangya méretű valamik, hanem embernek kinéző, varázslattal bíró lények. Ők neveltek fel Csehországban egy erdőben, hogy ártatlan, érintetlen, tiszta maradjak és ne találkozzak egyetlen hímneművel sem. Ez majdnem 21 éves koromig sikerült is…

Aznap szokásosan sétálgattam az erdőben, amikor találkoztam vele. Először észre se vettem, csak nyugodtan énekelgetve szedegettem a virágokat és a bogyókat.

– Te ki vagy? – hallottam meg egy kíváncsi hangot magam mögül, mire ijedten megpördültem. Egy jóképű, nálam talán pár évvel idősebb férfival találtam szembe magamat.

– Ezt én is kérdezhetném – válaszoltam az idegennek.

– Edward herceg, szolgálatodra – hajolt meg.

– He… herceg? – döbbentem le.

– Csehország jövendőbeli királya – vigyorgott rám.

– Aurora – pukedliztem mosolyogva.

– Csodás név, egy csodás lányhoz – bókolt kezet csókolva, mire elpirultam. Meghallottam egy kürtöt, így érdeklődve körbe pillantottam, hogy merről jöhetett. Láthatóan az előttem álló férfi is hallotta a hangot.

– Ez nekem szólt. Mennem kell szépség, holnap újból eljövök – csókolt kezet újból, majd visszapattanva lovára ellovagolt.

/Fél év múlva/

Edward megkérte a kezemet. El sem hittem… Természetesen igent mondtam. Mosolyogva mentem haza, hogy elújságoljam a hírt.

– Megjöttem – szóltam hangosan, mire rögtön elém perdült a nevelőanyám.

– Hol voltál már megint? – vont kérdőre Fiona. Igen, ők nem tudnak róla… Azt hiszem ideje bevallani…

– Leánykérésen – pirultam el, mire elkerekedett a szemük.

– Tessék? Aurora neked már vőlegényed van! – csattantak fel, mire elképedtem.

– Mi? – kérdezem suttogva, így ők látván a döbbentségemet leültek elém és elmeséltek mindent, miszerint az elnök lánya vagyok és újszülött koromban el lett döntve, hogy kihez kell hozzámennem.

– Holnap kell indulnunk – jelentette ki Flóra.

– Nem gondolhatjátok komolyan – könnyeztem be. – Szeretem Edwardot – sírtam el magam.

– Sajnálom – csúsztatott elém Fauna egy pohár teát. Elvéve azt, megittam, hátha lenyugszom. Miután megittam az egészet, elálmosodtam. Mint később megtudtam el lettem altatva, viszont túl sok altatót kaptam. Amerikába mentünk, a Fehér Házba, vagyis az otthonomba. Edward másnap keresett. Keresett a találkozóhelyünkön, a kunyhónál, amiben éltem. Nem talált. Miután mindent átkutatott, végül családjához fordult segítségért. Mindent kiderítettek rólam. Mi az igazi nevem, kinek a lánya vagyok, hol vagyok most. Azonnal idejött. Mikor ideért, elmondta ki ő és mit akar, mire a vőlegényem és a családja felháborodott. Végül egy hatalmas veszekedés után elvitt egy templomban, majd átadott egy öltöztetőlánynak, aki menyasszonyi ruhát öltött rám, míg én aludtam. Oltár elé állt velem, vagyis én szinte feküdtem egy székben. A pap elmondta a beszédét, majd feltette a kérdést Edwardnak. Igennel válaszolt, amit én halk motyogásként észleltem félálomban. A pap felém fordult, miközben ébredeztem.

– Aurora akarsz-e a jelenlévő Edwardhoz feleségül menni? – kérdezte, míg a vendégek közül egyikük felpattant.

– Ébren van? – nézett rám, mire én egy határozott igennel válaszoltam neki. Nem értettem az ujjongást.

– Ezennel házastársaknak nyilvánítalak benneteket – mondta a pap. – Megcsókolhatod a menyasszonyt – tette hozzá, mire Edward hozzám hajolt és egy boldog csókot nyomott ajkaimra.

Később a hercegem bevallotta, hogy fogalma sincs, hogy oldotta volna meg, hogy hozzámehessek.

Írta: Dark Rosé