2020 május

Kedvenceink

Interjú Tóth Andrea tanárnővel

Testnevelői ars poeticája a Lui élete című rajzfilmsorozatból származik, aminek főhőse Lui egy nagyon kövér kisfiú, akinek gyerekkori rémálma a testnevelés óra, amiben két dolgot is utál: az egyik az, hogy mások előtt kell átöltöznie, a másik pedig, hogy folyamatos kudarcélmények érik, mert nem tudja elkapni a labdát, nem tud felmászni a kötélre, nem tudja átugrani a szekrényét, sőt felugrani se tud rá. A tanárnő célja az, hogy egyetlen Lui se legyen a csoportjaiban, hanem mindenki megtalálja az óráin azt a mozgásformát, amit szeret.

LegSZERBb: A Tanárnő hogy viseli a karantént?
Tóth Andrea tanárnő: Nekem egyrészt azért, mert testnevelő vagyok, másrészt pedig a személyiségemből fakadóan nagyon nehéz. Eleve a testnevelés egy gyakorlati tantárgy, amit online oktatni nem egyszerű, azért próbálok mindenféle olyan anyagot küldeni a gyerekeknek, hogy mindenki megtalálja benne azt, amit szeret csinálni, de ezt szerintem jóval nehezebb így megoldani, mint egy elméleti tárgy esetében. Magamat egy nagyon szociális embernek tartom, akinek nagy szüksége van a közvetlen emberi kapcsolatokra, úgyhogy nekem nagyon hiányoznak a gyerekek. De emberileg jól viselem, sokat olvasok, napozom, de a közvetlen kontaktus hiányzik nekem.

Milyen hobbijai vannak a Tanárnőnek a karantén alatt?
A karantén előtt is nagyon aktív voltam, de azóta még többet olvasok, hetente egy könyvet legalább. Ezen kívül tornázom is, nemcsak egyedül, hanem másokkal Skype-on keresztül is. Ezen kívül eljárok futni, és varrni is nagyon szeretek. Befejeztem az átalakításokat, amik vártak rám, meg a kolléganőknek is szoktam segíteni, apróságokat megvarrni.

Mi a kedvenc sportja?
Én futni szeretek legjobban, de a kollégákkal inkább erősítünk, mert azt lehet közösen csinálni, míg a futás egy magányosabb sport. Nem szeretném, ha úgy tűnne, mintha egy futóbolond lennék, én a természet szerelmese vagyok, nagyon szeretem az erdő csendjét és nyugalmát, ami jól ellensúlyozza a pörgős személyiségemet.

Gyerekként mit válaszolt volna arra a kérdésre, hogy mi lesz, ha nagy lesz?
Gyerekként nem tanár szerettem volna lenni, ez közben alakult ki. Akkoriban valamilyen kézműves szakmát választottam volna, de apukám és anyukám, akik szintén a TF-en végzetek arra ösztökéltek, hogy először szerezzek valamilyen diplomát, és aztán, ha még mindig ez érdekel, akkor nyugodtan foglalkozhatok vele. Gimnázium végén viszont nagyon szerelmes voltam, és a szerelmem Budapestre jött fel tanulni, úgyhogy én azért választottam a TF-et, mert az Pesten van. Viszont amikor elkezdtem tanítási gyakorlatra járni, akkor már tudtam, hogy ez egy édes kényszer volt, és nagyon jó helyre keveredtem.

Hogyan jött az, hogy a sporttal akar foglalkozni?
Az, hogy a sporttal akarok foglalkozni mindig bennem volt, de eredetileg testnevelés-biológia szakra szerettem volna menni, de az nem volt Budapesten és én szívügyek miatt mindenképpen Budapestre szerettem volna jönni, így lett belőle a TF. Egyetemistaként kezdtem a Szerb Antalban és azóta, 31 éve tanítok itt.

Milyen volt akkoriban az iskola?
1989-ben kezdtem itt, akkor megkaptam három végzős osztályt, ami azt jelentette, hogy négy évvel voltam idősebb náluk. Azért is izgalmas volt, mert abban az évben adták át a tornacsarnokot, azelőtt nem is volt tornaterme a gimnáziumnak.

Mit szeret legjobban a tanításban?
Azt szeretem legjobban, hogy olyan gyerekekkel is meg tudom szerettetni a sportot, a mozgást, akik úgy jöttek át általánosból, hogy ott utálták a tesiórákat, vagy féltek tőle a rossz élményeik miatt. Nekem az jelenti a legnagyobb sikerélményt, ha a tanítványaim 90%-a megtalálja azt az örömöt a mozgásban, amit én. Ezért szoktam a lehető legtöbb sportot megmutatni az óráimon is, hogy mindenkinek legyen olyan, amiben sikerélménye van.

Van olyan része a tanításnak, amit nem kedvel?
Én minden részét szeretem, azt viszont tudom, hogy ti mit nem kedveltek! Például a futást nem szoktátok szeretni… Az ilyen mumusok még a szekrényugrás és a kötélmászás is. Én egyedül azokat nem szeretem, amitől félnek a diákok, például a szekrényugrásnál én is izgulok, mert nem szeretném, ha valami baj történne, ami egy újabb kudarcélmény lenne. Viszont ezt sem szoktam kihagyni, mert nagyon sokan szeretik a repülésélmény miatt.

Mi a legkedvesebb emléke a pályafutása során?
Olyan régóta tanítok már, hogy a sok szép emlék közül nagyon nehéz legkedvesebbet választani. Talán két dolgot tudok említeni: az első a legelső osztályom, akiket akkor kaptam meg, amikor még én is szinte gyereknek éreztem magam. Persze nem voltam az, de nagyon közel álltam hozzájuk, nagyon bensőséges volt a kapcsolatunk, szinte már baráti, de mára már mindenképpen az lett. A másik pedig a rengeteg gólyatábor, amit Kiss Gergely tanár úrral csináltunk végig. Összesen 25 tábort szerveztünk meg, és nagyon szerettem őket, mert így olyan érzésem volt, hogy minden diákot ismerek az iskolában. Nagyon jó volt látni, hogy teljesen ismeretlen gyerekek hogyan ismerkednek össze ez alatt a néhány nap alatt. Hogy az elején még megszeppent arcú gyerekek a végén már szinte barátokként beszélgetnek a hazaúton.

Több helyről is hallottam már, hogy a Tanárnő írt egy testnevelés érettségire felkészítő könyvet. Mesélne egy kicsit erről?
Testnevelésből azóta van érettségi, hogy bevezették a kétszintű érettségi rendszert, így már nincs külön felvételi az egyetemeken, hanem az érettséginek kell kiváltania ezt. A fiaim mindketten a Szerb Antalba jártak, és egyikőjük a TF-re készült, amihez emelt szintű érettségit kellett tennie. Ekkor szembesültem azzal, hogy ehhez nincsen semmilyen felkészítő anyag. Úgyhogy felmentem az Oktatási Minisztérium honlapjára, és a felvételi követelmények alapján, gyakorlatilag elkezdtem neki összeszedni az anyagokat. Kidolgoztam az összes olyan témakört, ami ott szerepelt, ami jó másfél évembe került. Amikor ez elkészült, akkor gondolkodtam el azon, hogy ez lehet hogy nem csak a fiamnak lenne hasznos, hanem mindenki másnak is. Ezért bementem a TF-re és egy volt tanáromtól, aki szerzőtársamként is szerepel a könyvben, megkérdeztem, hogy tudnák-e ezt valahogy használni. Mivel őt már évek óta bombázták azzal, hogy írjon egy könyvet erről, nagyon örült neki. 2007-ben jelent meg először, azóta több mint 15000 példány kelt el, minden évben körülbelül 1000 fogy el. Azóta felkészítőt is tartok a TF-en és emelt érettségiztetni is szoktam.

Ez nagyon érdekes!
Mindig azt szoktam mondani, hogy én nem írtam könyvet, csak könyv lett belőle.

Készítette: N. Rozi

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük