2021 Április

Már majdnem exdiák…

Interjú Vágási Rékával, a legSZERBb volt szerkesztőjével

  A 2020/2021-es tanév utolsó legSZERBbjéből nem maradhatott ki egy nagyon fontos személy, Vágási Réka. Ő ugyan még nem tartozik exdiákjaink közé, ám hamarosan leérettségizik és elbúcsúzik a gimnáziumunktól, egyúttal a szerkesztőségünktől is. Így egy kissé búcsúzós hangulatú, és egyben rendhagyó interjút készítettünk vele, hisz sok időn keresztül vezette suliújságunkat. 

Hogyhogy a Szerb Antal Gimnáziumra esett a választásod? Hetedikben vagy kilencedikben kerültél ide? 

Hetediktől kezdve járok a Szerbbe, ezért annak idején, amikor hatodikban iskolákat nézegettünk a szüleimmel fontos volt, hogy az iskola közel legyen, lehetőleg a kerületben. Emellett az is fontos volt, hogy tudjam folytatni a némettanulást. Végül ezek alapján döntöttünk úgy, hogy a Szerb jó lenne a számomra.

Ki az osztályfőnököd? Milyenné vált az osztályközösséged az évek alatt?

Montovay Ildikó tanárnő az osztályfőnököm. Kicsit szerencsésnek érzem magam, mivel szerintem a mi esetünkben alapból egy jó kis csapat került az osztályba, az évek alatt pedig Ildi néni segítségének is hála, még közelebb kerültünk egymáshoz.

Mi(k) a legkedvesebb emléke(i)d az itt eltöltött évek alatt?

Hűha! Hát abból sok van. Az itt töltött hat év már önmagában egy szép emlék számomra. De a legemlékezetesebbek talán az osztálykirándulásaink, és az iskolai témanapok  mint a halloween és a diáknap. Viszont emellet legjobban a Ráktanyai táborokat élveztem, és amikor az osztályommal szerveztük a gólyabált az akkori bejövő diákoknak.

Azonnal vagy csak később csatlakoztál a szerkesztőséghez?

Nagyjából mondhatjuk, hogy már az első vagy második gyűléstől kezdve bent voltam a szerkesztőségben, ami Mikecz tanárnő felügyelete alatt kezdett el éppen akkor új tagokkal szerveződni.

Hogyan jött a döntés, hogy te légy a főszerkesztő? Te, hogy éreztél akkor ezzel kapcsolatban?

Az első másfél év után az akkori főszerkesztőnk, Pongrácz Bálint  sajnos otthagyta kis csapatunkat, mivel ahogy közeledett az érettségi, egyre több teendője lett. Így félévkor főszerkesztő nélkül maradtunk, az akkori csapatban pedig én voltam az egyik legidősebb, mivel 9-es voltam. A tanárnő javaslatára gondolkodtam el a lehetőségen. Először kicsit féltem tőle, mert nem igazán tudtam még, mit és hogyan lenne jó csinálni, de szerencsére a tanárnő és a többiek segítségével  relatíve hamar belerázódtam.

Hogy élted meg főszerkesztőként ezeket az éveket? Érezted néha túl soknak a felelősséget? 

Számomra kellemes emlékekként maradnak meg mindig a suliújságos évek. A legjobb az volt, amikor nemcsak, hogy elkezdett bővülni a kis csapatunk, de egyre jobban kezdtünk összedolgozni és közösséget alkotni. Sokszor volt, hogy egy-egy dologgal kapcsolatban ugye közösen döntöttünk, ezért én nem éreztem, hogy túl nagy lenne a felelősség. Inkább csak a munka tudott nagyon felgyűlni, amikor lapzártához érkeztünk.

Milyen most végzősnek lenni a jelenlegi helyzetben? 

Hát, kicsit azért nehéz. Persze végzősnek lenni sose volt könnyű, viszont nehéz volt megélni, hogy így az utolsó évünkben nem láthatjuk egymást, és hogy egy-két végzős élményből is kimaradtunk, mint például a táncok betanulása. Viszont pozitívumként tudnám említeni, hogy a kissé átalakult órarend miatt több időt tudtam a felvételi előkészítőre fordítani. Bennem egyébként korábban sokáig volt egy kis félelem az utolsó évvel kapcsolatban. Mindig hallottam, ahogy az idősebbek beszéltek az érettségiről, táncpróbákról, egyetemválasztástól, és minden olyan ijesztőnek tűnt. De ahogy belecsöppentünk mi is az osztállyal, és magunk tapasztaltuk meg milyen, már kevésbé volt fenyegető.

Mik a terveid a továbbiakban? 

Szeretnék egyetemre menni és továbbtanulni. Hosszas keresgélés után találtam rá az építőművész szakra. Ez egy kicsit átmenet a mérnöki és művészeti szakok között. Az egyetlen hátrány, hogy alkalmassági vizsga alapján veszik fel az embereket, és csak négy egyetemen lehet tanulni. Viszont a turizmus is érdekel ezért, az is ott van a listámon.

Mi az álommunkád, mivel szeretnél a későbbiekben foglalkozni? 

Szeretném kitanulni az építőművészetet, és belsőépítészettel vagy tervezéssel foglalkozni a későbbiekben. De emellett régóta fontolgatom, hogy saját vállalkozást indítanék. Ezen belül vagy saját kis üzletet nyitnék vagy üdültetéssel foglalkoznék.

Tervezel visszalátogatni, akár nosztalgianapokon? 

Mindenképpen. Osztálytársaimmal már beszéltük is, hogy amint meg tudják újra tartani a nosztalgianapot, mindenképpen jövünk, hogy láthassuk egymást és tanárainkat is.

A kezed alatt fejlődött az újság a most látható igényes és tartalmas valójára, 2019-ben még országos első díjat is kapott a diákújságok pályázatán.  Én ugyan két éve ismerlek csupán, mégis rengeteget tanultam tőled és ezért hálás vagyok. Egy családias, összeszokott közösség vezetését adtad a kezembe, amit boldogan vállaltam el. A legSZERBb-et te tetted az iskolánk büszkeségévé, én pedig a szerkesztőség többi tagjával szintén dolgozni fogok, hogy iskolaújságunk egyre színvonalasabb legyen. Ezzel az interjúval sokadjára bekerültél a legSZERBb-be, csak ezúttal nem főszerkesztőként, tagként vagy szerkesztőként, hanem lassan iskolánk exdiákjaként.

 A legSZERBb szerkesztősége sok sikert kíván a továbbiakban és boldogságot a mindennapokra! 

Simon Dóri

Szóljon hozzá

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük