2021 Április

Online az élet

Egyszer volt, hol nem volt, a digitális világon is túl, volt egy életem. Offline.

Skype nélkül beszélgettem az emberekkel, az órákon a sírós macskákat bámultam a falon, és nem az ablakunkból látható nagy jegenyefát. Nem a Zoomon randiztam, na jó, nem randiztam akkoriban, de ha randiztam volna, akkor azt biztos nem a Zoomon .

 Sajnos az online életből több van manapság. Nem megyünk közösségbe, nagyon ritkán találkozunk emberekkel és a legizgalmasabb dolog a napjainkban, ha el kell mennünk a sarki Lidlbe. Rengeteget használjuk a telefonunkat. Főleg a szociális médiát. Instagram sztorikon csüngünk, hogy kielégítsük a napi ingerbevitelt. Vicces, hogy novemberben még a napi D- és C-vitamin adagomra kellett ennyire figyeljek, most meg ezekre. Más emberek életére. És az övék se sokkal érdekesebb, mint az enyém, de legalább történik valami. Ki vagyunk éhezve az impulzusokra, és olyan, mintha csillapíthatatlan lenne az éhségünk. 

  Telnek az órák, a nap lemegy, a képernyőidőm pedig egyre magasabbra szökik. Ez lenne az élet? Talán igen. Egy időre. És ha végre vége lesz, félre tudom majd rakni a mobilom? Vagy akkor már annyira függő leszek, hogy görcsbe rándul a gyomrom, ha a kezemből a kabátom zsebébe teszem?

Telefonőrült lettem, vagy csak FOMO-ban szenvedek? (Fear Of Missing Out) Talán mindkettő.

De legalább nem vagyok egyedül… Körülölelnek és cinkosan pislognak a kis ikonok mellett a zöld pöttyök.

Igaz, néha a való életben is lefagytam, de legalább nem a wifi miatt. Futok, hogy otthon legyek időben, teljesen, mint Hamupipőke… Lehet, hogy most már neki is nyolcra  kell hazaérnie?

T. Filadelfia

Szóljon hozzá

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük